Alapelv: a jelzések akár térkép nélkül is követhetők legyenek; mindenütt helyben jól értelmezhető, egyértelmű és robusztus iránymutatás kell. Mindig gondoljunk arra, hogy az egyes jelzések közül bármelyik kieshet (kidől vagy kivágják a fát, átfestik a kerítést/korlátot, benövi a gaz, megrongálják, stb.), így minden kritikus irányjelzést két- vagy háromszorosan meg kell erősíteni.
1. Nyílformátum és alkalmazás
MTSz Turistaút Szakbizottság állásfoglalása:
„a bizottság állást foglalt a nyílformátum egységesítésében: a Turistaútjelzés-festési útmutatóban már korábban bevezetett, színes nyílhegyes változatokat a többi alkalmazott formánál kifejezőbbnek, szembetűnőbbnek és tartósabbnak ítéli meg, mely megéri a plusz figyelmet (néhány ecsetvonást) amit rá kell fordítani a festéskor, ezért a jövőben ezek egységes alkalmazását írja elő.
nyilat csak szükség esetén alkalmazunk, ez figyelemfelkeltő jelzés
a nyíl iránymutatása problémás lehet a vékonyabb fa vagy oszlop görbülete miatt, ilyenkor a nyílhegyet kötelező a jelzés alá festeni, a nyílheggyel bővített jelzésalap forma helyett
a kétirányú (jobbra+balra egyszerre) nyíl használata csak két esetben elfogadható és ezeken belül is csak akkor, ha a fenti görbületi probléma nem áll fenn:
a. útelágazás vagy bizonytalanul követhető nyomvonal esetén, ha jól láthatóan csak úttal párhuzamos (oldalsó) jelzés elhelyezésére van lehetőség és meg kell erősíteni az egyenes irányt legalább az egyik irányból jövet (ilyenkor kötelező a kétirányú nyíl)
b. több útjelzés találkozásánál, amikor egy jelzésbe szemből csatlakozik be egy másik és a csomópont kijelöléséhez a terepi adottságok miatt ez a célszerű megoldás (figyelembe veendő, hogy a csomópont korrekt kijelöléséhez a csatlakozó útvonalak jelzéseinek együtt kell szerepelniük, azaz vizuális kapcsolatba kell hozni, az irányok jelölésével)
a sablonok készítésekor a sáv és egyéb alakzatok sablonjait mindig célszerű nyílheggyel készíteni, festéskor a nyilat csak szükség esetén festjük ki; ha a nyíl más irányba mutat mint a sablonon, akkor először a nyílhegyet festjük ki megfelelően beforgatva; majd a sablont átfordítva magát az alakzatot (a sablon ha annak eredeti mérete az alap mérettel volt megegyező, így nem fog belemaszatolni a nyílba).”
Általános, grafikai megállapítás a nyílformára vonatkozóan: országszerte több nyílformátum van használatban. Az alábbi forma előnye, hogy messziről is jól látható, egyértelműbben elkülönül a nyíl a nem nyíltól (még azok számára is, akik kevésbé látnak jól ill. ha a jelzés kicsit megkopik), esztétikus, alkalmazása nem jelent számottevő pluszmunkát a festéskor, világos és sötét alapfelületen egyaránt jól látható:
- Hangsúlyosabbá tehetjük a nyilakat (színes nyílheggyel), s így mindig a színes grafikai elemek hordozzák a fő információt:
A nyilat alapvetően markáns irányváltáskor alkalmazzuk, de spec. esetben iránymegerősítésre, terelésre, figyelemfelkeltésre is. A nyíl egyértelműsít, „rábeszél”, többnyire új irányra, ritkábban a meglévő irányunk megtartására. A nyílhegy lehetőleg minél pontosabban mutasson a továbbhaladás irányába a megfelelő útirányból érkezőknek. Fontos, hogy a nyilakat úgy helyezzük el, hogy ne okozzanak zavart azoknak, akik az ellenkező irányból jönnek (gyakran ezért is alkalmazunk „nyílpárt”).
Vannak helyzetek, amikor a pontos és szembetűnő iránymutatáshoz az egyszerű útjelzések vagy a balra ill. jobbra mutató nyíl csak kevésbé jól láthatóan vagy kevésbé egyértelműen helyezhetők el, vagy csak külön kihelyezett oszlop segítségével, amit viszont könnyen megrongálhatnak, ellophatnak. Olykor pl. előjelzés lehet indokolt, mely segítheti a túrázót egy rendkívül váratlan irányváltás, letérés időben való észrevételében, vagy ha az iránymutatást az irányváltás helyén nem lehet jól megoldani.
Speciális esetekben ezért javasolt további jelzésformák használata, az alábbiak szerint. A tapasztalat szerint ezek többnyire elegendők, bevezetésük a különleges helyzetek szinte mindegyikét jól jelezhetővé teszi:
- Szükség esetén (25 cm-nél keskenyebb átmérőjű fákon) a nyílhegy jelzés alá is kerülhet, balra vagy jobbra mutató háromszög alakú fehér alapba, miközben a jelzés fehér alapja körbefut a tereptárgyon. Ezzel elkerülhetjük azt, hogy normál nyilas jelzés esetén a hengerfelület miatt a nyílhegy „elhajlik” és már nem a megfelelő irányba mutat, vagy a jelzéskép nem szemből látszik az útról. A színes nyílhegy előnye ilyenkor a legszembetűnőbb, mert a nyílhegy nem csak egy különálló fehér háromszögből áll, hanem tartalmazza a jelzés színével megegyező nyílhegyet is.
- Szükség esetén kétirányú nyíl, amikor az úttal párhuzamos jelzés elhelyezése célszerű, de az útvonal irányát egyérteműsíteni kell (csomópontban, elágazásban vagy ritkán, nehezen jelezhető helyen).
- Ha a merőleges jelzés esetén kell az egyenes irányba való haladásra ráerősíteni (pl. nyílt terület, hosszú egyértelmű egyenes, vagy nem jól jelezhető elágazás előtt), egyenesen felfelé mutató nyíl használható. Azt jelzi, hogy az elkövetkezendő szakaszon nem lesz ill. ritkább lesz a jelzés, kövessük az irányt. Az alakzatok a nyíllal nem fordulnak 90°-ban, hanem maradnak vízszintesek, így pl. a sávjelzés ilyen formájú:
- Az útvonal tompaszögű törésénél, letérésénél (főként a letérés előtt közvetlenül), vagy meredekebb szakaszoknál döntött nyíl is jól jöhet. Ezen túlmenően L alakú nyilak (úttal párhuzamos vagy merőleges formában). L alakú nyilak csak előjelzésre javasoltak, a kanyarodás helyén zavart okozhatnak a két irányból való láthatóság miatt.
2. Kiegészítő feliratok
- Szükség esetén kiegészítő információ fehér alapon, jelzéssszínnel (pl. nyíl alá „20 m”, de akár szöveg is).
- Elágazásoknál feliratok elhelyezése fehér alapon, jelzéssszínnel (szükség szerint nyílheggyel bővítve), ahol nincs tábla és fontos (betűsablonnal, ajánlott betűtípus: Arial Black, ajánlott betűméret: 3 cm).
3. Út elejének/végének jelölése
MTSz Turistaút Szakbizottság állásfoglalása:
„az út kezdő- ill. végpontjának egyértelmű és egységes jelölését a bizottság fontosnak tartja, ugyanakkor nem tartja szükségesnek túlszabályozni, ezért az alábbiakkal határozza meg:
* út elejét mutató (indító) jelzés és út végén lévő utolsó jelzés alsó sarkába pontot kell tenni
a jelzés színével
* ha a pontot nyíl formájú jelzésbe tesszük, akkor azt a nyílheggyel ellentétes alsó sarokba kell festeni
Ezt a módot nemcsak a zsákutca jellegű leágazások végén, hanem a kiágazásoknál, azaz a jelzéscsomópontból való elindulásnál, valamint minden útvonal elején és végén (pl. településen, közlekedési állomásnál) is fel kell tüntetni, ha az adott jelzés nem vezet tovább másik irányba.”
Minden út végének jelölése ponttal az egységes rendszer érdekében (a jobb alsó sarokban). Az út kezdetét a bal alsó sarokban lévő pont jelölheti az indító jelzésben. Mindezt egyszerűsítve is lehet alkalmazni oly módon, hogy a pontot csak a „zsákutcában” végződő utak végén alkalmazzuk, a jelzéscsomópontban induló/végződő esetekben elhagyjuk. (vagy még feltűnőbb módon alkalmazva: a zsákutcás esetekben egy megfordulást jelző, 180°-ban visszakanyarodó nyíl, fehér alapon a jelzés alá/mellé).
4. Fonódások egybe ill. külön festése
Ajánlott térköz a fonódásoknál, ha közös a fehér alap: sávjelzések esetén 3,3 cm, sávjelzés alatt nem sáv esetben (7 cm magas alakos jelzést véve alapul): 2,5 cm, nem sávjelzések között 1,5 cm. A fonódó jelzéseket külön fehér alapban is fel lehet festeni, ekkor az ajánlott térköz a fehér alapok között 1-1,5 cm. Nyíljelzések esetén, valamint nyíl és nem nyíl vegyes jelölés esetén a közös fehér alapot nem javasoljuk.
5. Új jelzés alakzatok, tematikus jelzések
MTSz Turistaút Szakbizottság állásfoglalása:
„saját, tematikus jelzések (jelképek) kérdése
A tanösvények egységes jelölésére szolgáló T javaslatát (Kiss Gábor, VM) elfogadjuk és üdvözöljük.
Igény továbbá a európai hosszútávú útvonalak (E3,E4,E7) kiegészítő jelölése és az EuropeMobility rendszerű kiemelt turisztikai útvonalak (országos 1 számjegyű, regionális 2 számjegyű, helyi 3 számjegyű útpajzs) bevezetése, ez is figyelembe veendő.
Jelen pillanatban sokféle helyi, térségi sőt országos kezdeményezés van, amely a turizmus általános trendjét (tematizálódás) és a helyi sajátosságokat, lehetséges tematikákat helyezi előtérbe (zöldút, zarándokút, borút stb).
Mivel a jelképek használata érzelmi és arculati kérdés is, továbbá ezen útvonalak jövőjét csak 4-6 év múlva lehet reálisan megítélni, jelenleg ezek egységes jelképekkel történő "erőltetett" helyettesítése beláthatatlan konfliktusokat eredményezne és nem is tartjuk szükségszerűnek, miközben épp a nyitottság, a befogadás és a partnerség az amit szövetségként építeni akarunk. Valamiféle határozott keretet, rendszert azonban mindenképpen szükségesnek tartunk.
A tematikus útvonalak saját jelzéseire vonatkozóan a következő álláspontot, ajánlást alakította ki a bizottság:
* a turisztikai és rekreációs célú gyalogos (/kerékpáros/...) útvonalak egy egységes hálózatot alkossanak, ezt figyelembe véve tevezzék meg az új útvonalakat, kezdeményezéseket
* ahol lehet és jól beilleszthető a hálózatba, az általános érvényű és jelentésű (hagyományos) útjelzéseket alkalmazzák (ajánlás), különös tekintettel a sáv, körút jelzésekre, valamint a leágazásokra (pl. forráshoz kör vezessen); ezekhez biztosítjuk is a sablonokat; (számos emlékút, borút, sőt némely zarándokút is sáv, körséta, kereszt jelzéssel rendelkezik, attól még lehet saját arculata, tartalma, logója)
* ahol a saját tematikus jelzés valamely okból szükséges, ott a a szabványos kereteket, méreteket tartjuk elsődlegesnek, valamint azt hogy kifejező legyen, helyben más jelzéssel és az általános jelekkel össze nem keverhető, egyértelműen megnevezhető, könnyen festhető egyszerű ábra, ami a funkcióra és/vagy a tematikára utal,
* mielőtt valamire új jelképet vezet be, nézzen utána hogy van-e már arra alkalmazott jelkép
* a saját jelzésű útvonalaknak is lehetnek (hagyományos vagy saját jelzésű) leágazásai, melyek a saját jelzésű útvonalnak a tartozékai, fenntartásukért az útvonalgazda legyen felelős
* ha a saját jelzésű útvonalak maguk is rendszert alkotnak, érdemes elsősorban az adott alakzat különféle színeivel gazdálkodni
* ha egy saját jelzésű útvonal más (főként ha általános) jelzéssel együtt halad (fonódik), akkor ajánljuk a rácsatlakozás/beolvadás lehetőségét (ld.lejjebb) mely egyszerűsíti a munkát és a jelöléseket
* a fenti lehetőség azt is megadja, hogy a saját tematikus jelzés az általános jelzéseket kiegészítve jelenjen meg, ezáltal azonosítva az útvonalat de megőrizve a jelzések hagyományos funkcionális kifejező erejét
* a jelzések festésénél, útjelző táblák tervezésénél az egységes turista útjelzési elveket kérjük betartani - a használhatóság, áttekinthetőség érdekében -, különös tekintettel a festés technológiájára, az elhelyezési elvekre (gyakoriság, jelzési módok) és a fonódási szabályokra.
* fejlesztési projekteknél amennyiben mód van, a térségben kapcsolódó meglévő útvonaljelzése felújítása is történjen meg, táblázás és információs anyagok esetén a kapcsolódó útvonalak is egységesen megjelenítésre kerüljenek.”
Újabb keletű, bejáratott jelzés-alakzatok felvétele a szabványba:
- Templom, kápolna, zarándohely ill. egyéb szakrális hely leágazó jelzés (kápolna jel, főként zarándokutak leágazó jelzése),
- Emlékmű leágazó jel emlékművekhez, emlékhelyekhez
- Pecsét leágazó jel túramozgalmi kötelező pecsételőhelyekhez (ha nem az útvonal mentén található)
- Tanösvény (T) jel
További, szabványba való felvételre megfontolandó jelzés-alakzatok
- Zöldutakat jelző Z (kieg)
- Számozott útvonalakat jelző (EWV, EuropeMobility) útpajzsok festett formái (kieg)
- Egyes hosszútávú ill. jelentős speciális útvonal (országos vagy nemzetközi tematikus út / zarándokút) saját jelzésének felvétele (pl. Mária út, Szt.Jakab kagyló, Magyar Zarándokút)
További ötletek, felvetések, későbbi megfontolásra:
- Színkészlet bővítése, általánosítása (pl. lila, fekete színek a tematikus jelzések közt már használatban vannak, ezek általánosíthatósága)
- szálláshely leágazó jelzés (házikó vagy ágy; valódi az útvonalhoz kapcsolódó [szerződött] turistaszálláshely jelölésére a négyzet általánosodásának ellensúlyozására, mely dinamikusan megszüntethető, ha a szálláshely tartósan bezár vagy a szerződését felmondja)
- erdei pihenőhely (pad) leágazó jelzés
- általános leágazó jelzés (fordított T szerű alak, szlovák mintára, a leágazó jelzések készletének lezárására – azaz bármely olyan fontos helyre amelyre nem illeszkedik más leágazó jelzés –, és a kereszt mint főjelzés tehermentesítésére a rövid leágazásoktól)
- általános helyi turisztikai útvonal (rombusz, német mintára; annak megelőzésére, hogy egy újkeletű helyi kezdeményezésű, turistajelzéssel ellátandó turisztikai útvonal létrehozása ne bolygassa meg a [sáv]jelzések kialakult struktúráját)
- rövid kitérő jelzése leágazó vagy tematikus jelzéseknél (annak megelőzésére, hogy egyazon jelzés kettéágazzon, pl. ha a forrás nem közvetlenül a forrásjelzésű útvonal mentén van, hanem egy rövid kitérő vezet hozzá; javasolt forma mecseki mintára: a jelzés előtt-után egyszerűsített felfele-lefele nyíl)
- „ne erre menj” jelzéskép (törlő kereszt üres fehér jelzésalapon)
- síút jelzés ill. jelölés újragondolása; ezzel párhuzamosan nordic walking, kerekesszékes jelölés bevezetése kiegészítő jelként (ld.rácsatl.jelzés forma), továbbá gyalogos és kerékpáros jármód festett kiegészítő jele a turistajelzéssel el nem látott, vagy önmagában több jármódhoz is tartozó jelzéssel (zöldút, egyes zarándokutak) ellátott útvonal esetére – azaz pl. kerékpárosok számára is ajánlott nyomvonal; egy adott nem csak gyalogos tematikus jelzésű út gyalogos nyomvonala.
6. Rácsatlakozó jelzésforma
MTSz Turistaút Szakbizottság állásfoglalása:
„rácsatlakozás/beolvadás lehetősége
A fonódásokat korlátozni kell, nemcsak mert sok felesleges munkát generálnak, hanem nagy felületet foglalnak el (esztétikai szempont), s nehezen áttekinthetővé teszik a rendszert.
A szabvány szerint max.3 jelzés fonódhat, de ezt már a hagyományos jelzések is átlépték, nem beszélve az újabb keletű tanösvényekről, körsétákról, tematikus és egyéb útvonalakról, melyek sokszor jogos igényként jelentkeznek, viszont a területgazda - szintén jogos - érdeke, hogy ahol lehet egy nyomvonalra terelje a forgalmat.
Külföldön többnyire a tematikus utakat kiegészítő táblákkal jelölik, de nálunk ez nem működik, mert a táblákat könnyen rongálják.
Javaslat: egy rugalmas, egyszerű, a jelenlegi szabványhoz is jól illeszkedő jelölési mód bevezetése, mely egyes fonódások (egymásra épülő ill. valamely tematikához tartozó utak, útszakaszok) esetén lehetővé teszi a többszörös jelzések elhagyását, viszont a csomópontokban kijelölendő mi merre vezet tovább, és az önálló szakaszokon a szabványos formában folytatható a jelölés. Nem kötelező jelleggel, hanem lehetőségként bevezetve.
Ezzel kezelhetők a különféle tematikák, a hasonló jellegű hosszan együtt haladó útvonalak, az európai hosszútávú útvonalak és a EuropeMobility rendszer kiemelt számozott útvonalai is (útpajzsok).
A forma: útra merőleges (szemből látható) nyíl nélküli egyetlen "vivő" (alap) útjelzés, az alatt felfelé mutató nyílban elhelyezett többi fonódó (rácsatlakozó/beolvadó) jelzés. Ez egyértelműen jelöli, hogy az alsó, nyilazott jelzés ill. tematika a felsőben folytatódik a következő szakaszon (amire rámutat). Ezt a jelkombinációt kétszer meg kell ismételni a biztonság kedvéért, majd utána csak a vivő jelzést alkalmazzuk egészen a következő fontosabb állomásig, jelzéscsomópontig vagy letérésig. Kb. 2 km-enként enélkül is meg kell ismételni (megerősítés).
Letérés előtt 10-20 m-rel a letérő rácsatlakozó jelzés(eke)t ki kell festeni külön fehér alapon, előjelzésként.
A forma nem alkalmazható nyilazott vagy oldalsó (párhuzam) jelzések esetén, ilyenkor ki kell festeni a teljes fonódást és a következő alkalmas lehetőségnél jelölni a rácsatlakozást szemből látható (merőleges) jelzéssel és rámutató egyenes nyíllal.
Térképi ábrázolása: nem kell külön irányelv ehhez, hanem amíg hely van a jelzéseket feltüntetik, ha már zsúfolt lenne a térkép, akkor a rácsatlakozó jelzéseket hagyják el először.
A rácsatlakozás esetén (is) fontos a rangsor:
1. sávjelzés (általános vándorút)
2. egyéb általános alakzatok (helyi utak és leágazások)
3. saját (tematikus) jelzések
Azaz pl. saját tematikus jelzés rácsatlakozhat általános jelzésre, de fordítva nem.
A módszer nem kötelező, hanem lehetőség és a fenntarthatóság szempontjából lehet ajánlott.
Ezzel együtt is azonban ahol szükséges és túl sok a fonódás, érdemes ésszerűsíteni a hálózatot a felesleges fonódások/rácsatlakozások elkerülésére. Mindenhol egyénileg kell ezt mérlegelni és csak indokoltan változtatni.
Javasolt mérték: rácsatlakozással együtt is max. 6 fonódó jelzés legyen egy útvonalon. Hosszabb szakaszokon max.3.”
Pl. egy kéktúrára épülő zöld tanösvény egyszerűsített jelölésére:
Irányjelzés rácsatlakozás(2x) …alapjelzés folyt… lecsatl.előjelz.(2x) lecsatlakozás ...önálló szakasz…
- Ha egy útvonal egy másikkal hosszabban fonódik ill. valamely tematikának része (főként sávjelzéssel fonódó különleges jelzésű útról van szó, pl. ha az adott jelzés egyben egy „nevesített” út vagy úthálózat része is, saját szimbólummal - pl. E4, Gyöngyök útja, Borostyánkő út, Mária út helyi útvonalai, zöldutak, egyes tanösvények - s egyirányú útról is lehet szó), akkor elegendő annak jelzését csak a csomópontokban, s bizonyos gyakorisággal az út mentén feltüntetni, rácsatlakozó kiegészítő jelzéssel (segédjelzéssel) az alap jelzéssel együtt. Így több útvonal fonódhat egymással anélkül, hogy hosszabb szakaszokon végig kelljen festeni minden jelzést. Az alábbiakra figyeljünk ekkor:
- alap jelzés lehetőleg a szabványban rögzített általános turistajelzés legyen, a rácsatlakozó jelzés pedig többnyire tematikus jel, de egységes alapra festett egyszerű ábra (egy vagy kétszínű), és/vagy betű-szám kombináció, mely egy a hálózatba felvett útvonalat (vagy ésszerű mértékig elágazó tematikus hálózatot) egyedileg azonosít.
- a rácsatlakozó jelzés(eke)t mindig csak az alap jelzés(ek)kel egy felületen helyezzük el, az összes alapjelzés alatt, mindig azonos sorrendben, de az alap jelzésnél ritkábban (ha több rácsatl.jelzés van, azokat mindig egyszerre szerepeltessük),
- a rácsatl.jelzést a legfontosabb tájékozódási pontokban, lehetséges kiindulópontokban, s bizonyos gyakorisággal meg kell ismételni az alap jelzéssel közös felületen, útvonalmegerősítés és azonosítás végett,
- a robusztusság jegyében (a jelzések eltűnése, rongálódása miatt) minden csomópontban, kiinduló pontban ill.közvetlenül utána min. 2-3 egymás utáni jelzésnél szerepeljen a rácsatl.jelzés
- lehetőleg minden csomópontban, s különösen is fonódások elején és végén, tüntessük fel a rácsatl.jelzést; akkor is, ha az nem tér le az alap jelzésről (ez alól kivétel lehet, ha nagyon hosszú szakaszon, több 10 km-en át közös a nyomvonal – ez esetben viszont a letérés környezetében nagyon egyérteműen és feltűnően kell jelezni a letérést).
- ha a rácsatl.jelzés az alap jelzésről más alap jelzésre vagy önálló szakaszra tér, de az addigi alapjelzés is folytatódik, akkor különösen feltűnően kell kijelölni a letérést (a letérés előtti min. 3-5 jelzéssel a teljes fonódást ki kell festeni, előjelzés külön fehér alapon vagy pl. L alakú nyíllal, a letérés helyén és utána is az első néhány jelzés a rácsatl.jelzéssel legyen ellátva).
- olyan térségekben, ahol a rácsatl.jelzéssel ellátott útvonal követése az alap jelzés gyakori (kb. 1-2 km-enkénti) váltogatásával jár, ill. csak rövid szakaszon vezet az alap jelzés mentén, célszerű a rácsatl.jelzés helyett teljes fonódást alkalmazni, azaz a rácsatl.jelzést végigfesteni a teljes útvonalon, mintha alap jelzés lenne.
- A rácsatl.jelzés megjelenik az útbaigazító táblákon is (ahol vannak), de csak azokra az útszakaszokra vonatkozóan, amelyek a rácsatl.jelzés útvonalának is részei (ennek módját a táblarendszer alapján dönthetjük el, lehet pl. soronként vagy a teljes táblára vonatkozóan, de szükség esetén a rácsatl.jelzésű útvonal számára külön útirányjelző vagy útvonal-azonosító tábla szükséges).
- A rácsatl.jelzésformát alkalmazhatjuk az útsakaszra vonatkozó egyéb kiegészítő jelölésre is, pl. nordic walking, kerékpáros, kerekesszékes számára (is) ajánlott útvonal.
7. Robusztus útjelző oszlop kivitel
Nyílt területen útjelző tereptárgyként útjelző kő javasolt (km-kő szerű objektum, min. 50-60 cm mélyre ásva, min. 1 m magasan kiemelkedve, min. 20x20 cm átmérő, célszerűen négyzet keresztmetszetű, megfelelő oldalaira útjelzés vésve és/vagy festve).
- munkaanyag, 2. áldolgozott változat, az MTSz Turistaút Szakbizottság állásfoglalásai nyomán -
Jelen változat kelt: 2012. május 28.