Jelzett utakon az időben -
A turista útjelzéseink kialakulásáról
Nekünk mai természetjáróknak szinte természetes, hogy hazánkat behálózzák a jelzett turista útvonalak. Örökségünk ez: útjelzéseink és útvonalaink rendszerét nagyrészt elődeink építették fel, taposták ki nekünk. Keljünk hát útra az időben, és ismerjük meg e gazdag múlt kincseit, melynek ősi nyomain ma is járunk.
Első lépések
A magyarországi turistautak történetében kulcsszerepet játszik az 1873-ban megalakult Magyarországi Kárpátegylet (MKE), mely a világon a hetedik alpin egyesület volt. Az egylet eleinte elsődlegesen a Magas-Tátra feltárására, utak kiépítésére, menedékházak építésére koncentrált.
A mai Magyarország területén az egyik első jelzett turistautat 1888-ban Mátrafüred (akkor még Bene) és a Szt.László forrás, Mátraháza között hozta létre az egy évvel korábban megalakult Mátra Egylet. Szintén ebben az évben alakította meg Téry Ödön és Thirring Gusztáv a Magyarországi Kárpátegylet (MKE) Budapesti Osztályát, mely főként a Pilis térségében alakított ki útvonalakat. Elsők között Dobogókő-Dömös közt vezető, ma Téry útnak nevezett piros jelzésű utat, melyet ifj. Tirts Rezső jelölt ki. A Budapesti Osztály 1891-ben kivált az MKE-ből és önállóan, Magyar Turista Egyesületként (MTE) működve tovább, folyamatosan építette, bővítette a turista infrastruktúrát. Ekkor nagy eredménynek számított, hogy viszonylag kevés időn belül 124 km jelzett utat alakítottak ki.
Az 1890-es évek elejétől sorra alakultak az egyesületek, melyek az elkövetkező években országszerte számos menedékházat, forrásfoglalást, kilátót építettek, útvonalakat alakítottak ki és jeleztek, folyóiratokat és kalauzokat jelentettek meg, fokozatosan megteremtve a hegyvidékek turistakultúráját. 1913-ban jött létre a Magyar Turista Szövetség. Azonban az első világháború kitörése gátolta a szövetség megkezdett munkáját.
Ez időre született meg a turistaság fogalma is, melyben kiemelt szerepet kap a ma önkéntességnek nevezett tevékenység: "Turistaság a természet szeretetén alapuló, saját erőből való mozgás a szabadban. [...] Célja [...] nem utolsó sorban a jellemfejlesztés [...] a közérdekből való áldozatkészség és közérdekű munka megszoktatása."
Egységes jelzésrendszer
Kezdetekben az útjelzések színei ötletszerűen lettek kialakítva (számokat, különböző alakzatokat és színeket alkalmaztak, a ma megszokott fehér alapot sem használva), ezért a Magyar Turista Szövetség kezdeményezésére 1929. december 2-án megszületett az az egységes, néhány év alatt az egész országban bevezetett, Dr. Strömpl Gábor által kitalált turistaút szisztéma, amellyel alapjaiban ma is találkozhatunk hegységeinkben (kivételt képezett a Mecsek, ahol csak 1960-ra vezették be).
Az útjelzések hálózatát a turistafontosságot alapul vevő rangsor határozta meg, amelyben az egyes színek (országos:kék, piros; helyi: sárga, zöld) mindig sáv alakúak, az egyes mellékutak funkcióit megjelenítő alakzatokat is meghatározták. Kikötötték, hagy a zavar elkerülése végett két hasonló jelzés nem futhat egymás közelében és nem ágazhat el. Kimondták, hogy minden jelet fehér alapra kell festeni, melynek mérete 24x18 cm.
Mikor Strömpl előállt javaslatával, Magyarországon már nem voltak magas hegységek, ezért a jelzési rendszer azt vette alapul, hogy ne nehézségi vagy veszélyességi alapon rangsorolják a turistautakat, hanem turista fontossági sorrendjük szerint. Az azóta eltelt idők során azonban e tiszta irányelveket nem mindenütt sikerült érvényesíteni.
Új utakon
Az I. világháború után, a trianoni békeszerződés értelmében legnagyobb hegységeinket elcsatolták, így egyre jobban felértékelődtek a megmaradt hegyvidékek (Pilis, Börzsöny, Mátra, Bükk). A több kiránduló több utat kívánt meg, így szükségessé vált az útvonalak bővítése. Azonban a jelzéseket sokszor nem lehetett úgy kialakítani, ahogy az a legpraktikusabb, a legkedvezőbb lett volna, mert a földbirtokosok és erdőtulajdonosok ezt meggátolták. Nem egyszer előfordult, hogy a felfestett jelzést csak engedéllyel lehetett bejárni, sőt olykor időkorlátot is állítottak.
A tilos területek szaporodása merész elhatározásra juttatta az akkori MTSZ-t. A szövetség 1932. áprilisi ülésén jelentik be, hogy a Nagymaros és Zebegény között fekvő Hegyestető és Szentmihályhegy vidékét az MTSZ vadászbérletbe vette a Koronauradalomtól és ezzel ezt a könnyen megközelíthető különleges fekvésű területet a turisták részére is hozzáférhetővé tette. A szövetség az útjelzések és turista új utak elkészítésével az Encián Turistákat bízta meg. Az ösvényekről és utakról letérni tilos volt, s ezeket is csak tagsági igazolvánnyal rendelkezők vehették igénybe. A szövetségi értesítő júniusban számol be a Hegyestetői mintaterület átadásáról. Az ünnepség 1932. május 29-én volt.
Zsitvay Tibor nevéhez fűződik, hogy az 1935-ös erdőtörvénybe bekerült néhány cikkely a jelzett utak tényéről, funkciójáról és védelméről. Éllovasa volt a jelzett utak létjogosultságáért való küzdelemnek, hogy a magánbirtokot a közjó érdekében korlátozni kell.
A magyarországi jelzett turistautak hossza 1938-ban már meghaladta a 4400 km-t.
Más idők
A második világháború jelentősen lecsökkentette a túrázók számát, sok turistalétesítmény és turistaút megsemmisült vagy megrongálódott. A turistaegyesületeket feloszlatták vagy megszűntek. Az 1950-es évektől kezdve viszont a túrázás újra egyre népszerűbbé vált. Az erdők átjárhatókká váltak, így még jelzés nélkül is szívesen keresték fel őket a természetkedvelők. Időközben ismételten kialakításra került az útjelzéshálózat.
1979-ben készült el a "Turista-Létesítmények" című szabályzat a természetjárók technikai munkájának végzéséhez. Ekkor jelenik meg a 10x12 cm fehér téglalap alap. Érdekesség, hogy – az akkor még a háromszöggel és körrel együtt “üres” – négyzetjelzés belsejében ék alakú nyílhegy mutathatta a menedékház irányát az út mentén.
A korral, a fejlődő igényekkel haladni kellett, a motorizáció következményeként parkolók kialakítására volt szükség, illetve ehhez igazodó körtúrák, csillagtúrák kialakítására. Így vezették be a körút (irányított kör) útjelzést, mely az első, 1988-ban született első magyar turistaszabványba is bekerült. Továbbra is a 10x12 cm-es méret használandó, de az üres alakzatokat a könnyebb festhetőség érdekében teli alakzatok váltják fel. A szabvány mind a mai napig alapot ad a jelzésfestéshez, bár a jelzések elhelyezésére vonatkozó irányelvei meglehetősen szűkszavúak.
A színek jelentésének 1930-as (Strömpl-féle) struktúrája ekkorra már veszített jelentőségéből, és a színek szerepének hangsúlya az útvonalak megkülönböztetésére helyeződött át. Megjelent benne továbbá az Eisenach – Budapest Nemzetközi Barátság Útvonal (EB) jele is, mely a szocialista országokban vezetett. A szabvánnyal való összhang érdekében több tájegységben is átfestésre kerültek az útvonalak. A Pilisi Parkerdő területén mintaterületet alakítottak ki, ahol fizetett munkatársak végezték a jelzések és útjelző táblák karbantartását.
Rendszerváltás
A rendszerváltás a turistautak életében is változást hozott, bár a határok megnyílása korábban megkezdődött: 1985-ben lett része a Kőszeg-Budapest közötti kéktúra szakasz az Európai Gyalogtúra Szövetség (EWV) E4-es vándorútjának (az Országos Kékkör ma már szinte teljes egészében része e nemzetközi hosszútávú úthálózatnak). 1988-ban volt az első határnyitó osztrák-magyar túra és találkozó az Írott-kőn, igaz, határőrök kíséretében. A határok teljes átjárhatósága után több lehetőség nyílt országhatárokon átnyúló, azok mentén vezető (pl. Vasfüggöny út), sőt kontinenst átölelő útvonalak kialakítására. Ebben a zarándokutak az élen járnak. Hazánkban az elmúlt évek során több ilyen célú útvonal is létesült. Mindemellett egyre népszerűbbek a különböző rövidebb távú tematikus utak, tanösvények, zöldutak, melyek új lehetőségekkel bővítik ki gyalogos turisztikai úthálózattá a természetjáró turista útvonalak rendszerét.
Először 2010-ben, majd 2013-ban került kiadásra a Magyar Természetjáró Szövetség Turistút Szakbizottsága által szerkesztett "Turistajelzés-festési általános útmutató", mely a jelenlegi igényeknek megfelelően aktualizálta a jelzésfestésre vonatkozó elvárásokat és bővítette – nagyrészt már korábban is alkalmazott szimbólumokkal – az útjelzések jelkészletét. Folyamatban van az egységes országos táblázási rendszer tervezése, mely magában foglalja többek közt a kerékpáros útvonalak jelölését is.
A fáradtságos munkával létrehozott értékeinket védeni, folyamatosan gondozni kell, ez nincs másképp a turistautak és útjelzések esetében sem. Az idei évben megvalósult a teljes Országos Kékkör felmérése, jövőre pedig jelzéseinek felújítása és egységes táblázása következik. 2013-tól elindult az útjelző vezetők minősítése, a jelzésfestők oktatásának bevezetése ill. egységesítése. Ma országszerte önkéntesek százai munkálkodnak azon, hogy a jelzéseink, útjaink továbbra is szolgálják a jelen és a jövő természetjáróit. A turistautakról, útjelzésekről az MTSz Turistaút Szakterület megújuló turistajelzes.hu honlapján lehet tájékozódni, valamint a most készülő, interneten is elérhetővé váló digitális térképen.